Vasárnap reggel, még oly szépen indult minden, aztán szakadás jött a rendszerbe.

Délbe valami hihetetlen rossz kaját húztam ki a hűtőből! Nem vagyok válogatós, de ezt csak savanyúsággal tudtam megenni. (Kidobni nem akartam.) De ami este jött az ezen  is túltett. Nem volt kedvem rizset csinálni igy a konzerv maradt. Töltött káposzta. Az elején még ment, aztán fura izt éreztem a számban. Rájöttem, hogy ez olyan mint a penész. Na ez már betette a kaput. Ráadásul a torkom is kezdett fájni. De valahogy elmúlt az a nap is.

Hétfő: álomkorban szenvedtem, de hogy miért? Rosszul indult a nap. Véletlenül bekeverdtem a TIK-nevezetü fejtágitó intézménybe és megnéztem, hátha megjött a diákom. És Igen, megjött. Hú de örültem neki, na de amikor ránéztem a fényképre....   Aztán a latin rejtelmeivel kellett ismerkednem. Hú ma két jegyet kapok belőle. Lássuk nyelvtan, Igen 4-es. A szavak 1-es. Na gratulálok! Most mehetek javitani jövőhéten. Még az a jó, hogy az előzőt nem veszi figyelembe. Mi jöhet még?

Hazaérek. konyha mostalanok sokaságával van tele és ráadásul ehetnékem van, úgyhogy megin lesz egy csomó! Na lássuk az e-maileket és a blogokat. Nem, nem áll szándékomban, hogy a kedvem még ennél is lejjebb csússzon. Féltékeny? Én is az leszek, Csipára!;) Alapjáva véve felesleges ezen a témán rágódnom, (és neki is!!!!) én elmondtam a véleményem, le lehet vonni a következtetéseket. = Ich will dich!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.