Nem tehetek róla, egyszerűen jön és kész. Ellenálhatatlan hatást gyakorol rám és muszály eleget tennem az ismerkedős, barátkozós elhatározásomnak. Persze csak úgy finoman és lassan, kiélvezve minden pillanatát. Nem lehet a legfinomabb ételt sem gyorsan behappolni, mert nem fog jól esni. Hát igen, főzés...mostanság van részed benne. Részt vettél egy vacsoracsatában, ami igen jól sikerült. (És amire majdnem elfelejtettek meghívni :) ) A társaság első osztályú az ételek finomak...mi kell még? Szóval jól érezted magad. Én vellük mindig jól érzem magam! Talán, oh az nem lehet. De mégis, hátha ez az a társaság amire már régóta vágytál. Egy közösség ahhol teljes értékű tagként érezheted magad!

Volt főzés itt, volt főzés ott. Fagyizás itt, fagyizás ott. Szerva itt, csere ott. Miért van olyan érzésem, mintha sakkot játszanék? De itt nincs győztes! Olyan érdekes, máshol versengés van a hierarchiában. Itt nincs, vagy nem érzem. Máshogyan kezelik egymást. Hmm, mi lenne akkor, ha mindannyian győztesek lennénk?! Mindenki, mindenkinek segítve, lassabb ugyan az út, de jobb érzés végigmenni rajta.

Alig várom már, hogy újra elmehessek a Fűvészkertbe. Persze nem egyedül és egyenlőre semmilyen cél nem vezérel, csak úgy, mert szép és mert tavasz van. :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.