Reggel 9-kor már úton voltunk a Pablixba, hogy fincsi szendvicseket vadásszunk amely hasonlít a Subway-os testvérére. Körülbelül olyan finom is. Mr. K már nyitotta is az ajtót amikorra oda értünk és pár perc múlva már a csatornán száguldoztunk a Mexikói Öböl felé. Menet közben megálltunk egy halas boltnál, ahhol lehetett venni shrimp-eket (kis garnélarák), de mivel kicsinek ítéltük meg őket, ezért fagyasztott tintahalat vettünk. Egész jól nézett ki és sokkal többet is lehet vele horgászni, mint a shrimppel. Ééés suty, már csobban is a vízben a csali. Nem telik bele három perc és már kapásom van. Mondtam már, hogy szeretek horgászni? De csak itt ám! :D A nagy kapásban meg is éheztem, szóval reggelizni kellett valamit. Az első fele a szendvicsnek még lement, de a másodiknál már úgy éreztem, hogy ő fog megenni engem... One foot long is one foot long... Monster! Erről jut eszembe, hogy rengeteg állatot láttunk a parton. Élő csigát amelyiknek láttam a szemeit és a csápjait. Rákot amelyik akkora volt, mint a tenyerem. Átlátszó hosszú és vékony halakat. És egy furcsaságot amelyiknek farka volt és páncélja. Sajnos sokat nem maradhattunk, mert délutánra volt dolgunk és Mr. K-nak is munkába kellett mennie kora estére. No de a nagy kapás nem marad el, jövő héten folytatjuk!

Mr. J-vel megbeszéltük a találkozót egy soha nem látott és soha nem hallott háznál. Meg is érkezett időben, pont mire kinyitottam az ajtót. Benyitottunk és oalá! Elvakított a falak élénk színe és a hatalmas tátongó űr ami belül fogadott. Hajjaj, lesz mit javítani... a falakat géppuska módjára teliszegelték. Hiányzik egy két bútor és propeller a mennyezetről. Nem számít amíg van szoba amit fellehet fedezni! :D Húhaa micsoda fűrdő... csak a színek lennének mások. A zuhany és a kád a tutti-frutti, már el is képzeltem egy kellemes kis estét. Hmm! :P

A második menet. A kulcs megvan már csak a lakást kéne megtalálni. 3684,3685 ééés nocsak, ezen nincs semmi. Biztos ez lessz az, na próbáljuk csak meg. Behajol, zárat benéz és már fordít is. Azaz csak fordítanám, de nem működik. Valaki kijön és én meg nem győzök szavatkozni, hogy elnézést, de csak elnéztük a házszámot, de ha már itt tartunk, nem tudja merre van a 3686? Nem, ez a 3687! Micsoda?! Hiányzik egy lakás? Szellem lakás! Egy varázskulcsot kaptam... Okkkés, gyerünk a lépcsőházba, ott le vannak írva a házszámok. És láss csodát a 3686-os hiányzik a 3685 és 3687 közül! Valahogy kiderítettük, hogy a K lépcsőházban lehet az obijektum. Irány a K lépcsőház! A földszinten már kezdődött is 3600-al. És kezdetét vette a két négyzetkilométer nagy és öt emelet magas U alakú épület körbefutkosása. Úgy éreztem magam, mint Asterix a 12 próbában a bolondok házában. Végre.... a 404-es lakás...! Zár benéz, kulcs betesz és már nyílik is. Wow de meleg van! Nincs lehúzva a redőny és szauna van. Mr. J már zihál, de lelkesen készíti a képeket. A konyha a legrosszabb, de a többi egész jónak mondható. És egyszer csak Mr. J: Szerintem ezt a házat is az rendezte be mint az előzőt. Körbenézünk és tényleg! Ugyan azok az éles színek és virágtapéta a mennyezethez közel. Felejthetetlen! :D 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.